Playcalling tapasztalatod már volt, de a vezetőedzői feladat ennél jóval komplexebb. Hogy érzed, hogy ment az első szezonod, mint HC?

Természetesen nem lehetek maradéktalanul elégedett az első szezonnal, de rengeteg pozitívummal zártuk az évet még akkor is, ha az osztrák bajnokság nem úgy végződött, ahogyan azt előzetesen vártuk volna.

Mi a fárasztóbb, egy 13 meccses szezon játékosként, vagy 10 meccs az oldalvonalon vezetőedzőként?

Mindkettő fárasztó, de másképp. A Duna Bowl után fizikálisan teljesen elfáradtam, elég sok volt a hosszú szünet után. Mint edző, inkább szellemileg fáradtam el. Némelyik mérkőzés után nem vágytam másra, csak legyek már otthon az ágyamban.

Összesen heten voltatok edzők a juniorok mellett - mekkora pluszt jelent, hogy ennyien tudtok az edzéseken és a mérkőzéseken dolgozni?

Nagyon nagy segítséget jelent. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell feltétlenül a játék bizonyos részeivel foglalkoznom minden egyes play során, hanem globálisan tudom nézni a mérkőzés, vagy edzés menetét. Ha valami olyat látok, ami hibás, elég csak ránéznem például Danku Dávidra, vagy Kovács Gáborra és ők már tudják, mit szeretnék másképp. Defense oldalon teljesen megbízom Szűcs Mátéban, illetve segítőiben, Szobonya Bencében és Váradi Zsoltban, mint ahogy a special teamnél Ujfalusi Ákosban. Ettől függetlenül vannak olyan helyzetek, amikor az én feladatom, hogy adott szituációt elmagyarázzak játékosaimnak. Azt hiszem, ezeket kell érezni, hogy mikor van szükséges erre.

Összességében hogy értékeled a szezont?

A magyar bajnoksággal maradéktalanul elégedett vagyok. Természetesen kaphattunk volna kevesebb pontot és szerezhettünk volna többet, de a célt elértük. Ausztriában azonban vegyes érzelmeim vannak, hiszen két olyan csapattól szenvedtünk összesen három vereséget, akikkel egyenlő szintet képviselünk. Ezeken a meccseken azonban nem tudtunk élni a kínálkozó lehetőségekkel és ez megbosszulta magát, ami a rájátszásba került. A bajnok Graz Giants kimagaslott a bajnokságból, ez nem kérdés.

Az osztrák bajnokságban két meccs is nüanszokon múlt. Mi kellett volna a jobb szerepléshez?

Az első mérkőzésen a Danube Dragons-t fogadtuk hazai pályán és a félidőben vezettünk ellenük. Azonban ezen a meccsen, mint ahogy többször is a szezon során, beragadtunk a második félidőben, amit kegyetlenül kihasználtak. Mégis a döntő különbséget a special teamek okozták, sajnos addig csak magyar csapatok ellen próbálhattuk ki ezt a csapatrészt és a kettő közötti különbség végzetesnek bizonyult. A Vienna Knights elleni mérkőzés igazi defense csata volt, az offense-ük nem is szerzett pontot, mégis a blokkolt field goalunk, illetve a touchdown utáni kétpontos próbálkozásunk volt sorsdöntő. Ha abból nem fumble lett volna, amit visszavittek két pontért, azt hiszem, teljesen másról beszélnénk most. A Dragons elleni visszavágón is inkább a két defense nyújtott kiemelkedő teljesítményt, itt egy interception return touchdown volt a fordulópont, onnan nem tudtunk visszajönni a játékba. A Graz Giants elleni szezonzáró nem volt mérvadó, rengeteg játékost kellett pihentetnünk, sokan meg is sérültek az azt megelőző mérkőzésen, így a bajnokság állásának tudatában a magyar bajnokság vált elsődlegessé.

Itthon folytattátok a felnőttek által megkezdett veretlen sorozatot. Itt volt-e olyan cél, melyet nem sikerült elérni?

Az alapvető cél az arany begyűjtése volt, a többi csak részletkérdés. A Győr elleni nyitány volt egyedül nyögvenyelős, onnantól kezdve hétről-hétre magabiztosabb teljesítményt nyújtottunk offense és defense oldalon egyaránt. Az csak hab a tortán, hogy a Young Guns United és a Budapest Wolves még pontot sem szerzett ellenünk.

Szemben a felnőttek road-warrior szezonjával, nektek mindössze kétszer kellett pestről kimozdulni. Számított ez?

Nyilvánvalóan jóval nehezebb egy olyan mérkőzésen játszani, amit 5-6 órás utazás előz meg, ettől függetlenül ez egyáltalán nem befolyásolta a szezon kimenetelét.

Voltak játékosok, vagy csapatrészek egyben, melyek meglepetést okoztak?

A defense-ből nem szeretnék személy szerint kiemelni senkit sem, nagyszerű munkát végeztek az egész szezon során. Keményen, szívósan játszottak és megmutatták, hogy mire képesek. Offense oldalon sokkal több volt az újonc, illetve olyanok, akik eddig keveset szerepelhettek a felnőtt csapatban. Ezért voltak összeszokottságban hiányosságok, főleg a szezon elején, de ez fokozatosan javult.

Nagyon sok sérüléssel kellett megbirkóznotok a szezon során. Miért lehetett ez, és mennyire játszottak szerepet az eredményekben, felkészülésben?

Hetekig egyáltalán nem volt komolyabb sérültünk, majd a Young Guns és a Danube Dragons ellen összegyűjtöttünk egy szezonra elegendőt. Sajnos ez benne van a futballban. Szicherle Patrik nagyjából az egész szezont sérült bokával játszotta végig, másik csapatkapitányunk, Varga Ferenc is több hétre kidőlt térdsérülése miatt. Azonban Varsányi Bence szenvedte el a legkomolyabbat, őt a térde miatt hamarosan műteni fogják.

Felkészülésünket nagy mértékben nem befolyásolta a sérüléshullám, a helyükre beugró játékosok többnyire éltek a lehetőséggel és jól teljesítettek.

A MAFL rájátszásban előbb a Wolves, majd a címvédő Cowboys jött. Gondolom nem volt probléma a motiváltsággal.

A magyar junior elődöntőben és döntőben sosem lehet gond a motiváltsággal, lehet az ellenfél akárki. Az már más kérdés, hogy mennyi extrát lehet meríteni az aktuális ellenfél személye miatt. A Wolves ellen ez a plusz a visszájára fordult, nagyon görcsösen kezdtünk. Szerencsére a kezdeti nehézségek után összeállt a fejekben a játék és ennek meg is lett az eredménye.

A 10 mérkőzés közül melyik volt a mélypont és melyik a csúcs?

A mélypont egyértelműen a Vienna Knights elleni mérkőzés volt. Pszichésen nagyon megtörte a fiúkat a vereség, mert egy hozható mérkőzés volt, ahol saját magunkat vertük meg. Nem volt egyszerű felállni onnan, de sikerült. Legszebb pillanat pedig nem kérdés, a döntő volt. Ott fizikálisan, mentálisan, minden szempontból ellenfelünk fölé nőttünk mindezt úgy, hogy a Cowboys egy nagyon erős csapat képét mutatta egész évben, beleértve a döntőt is.

Kik nyújtották a legjobb teljesítményt?

Offense oldalról Poncz Józsefet emelném ki. Rengeteget fejlődött és végre ráérzett a futball igazi ízére, arról nem is beszélve, milyen elképesztő erő van benne. Defense-ből számomra Kovács Bence volt az idei év legjobbja, nem csak azért, mert beugróként offense tackle-t is játszott, hanem példamutató hozzáállásával és akaraterejével igazi vezér volt a pályán. A special teamben Szakács Kristóf játszott kiválóan. Kevés csapatnak volt/van olyan rúgója, akire rá lehet bízni 40+-os rúgást. Na, ő pont olyan. Mellette Szabó Tamás volt kihagyhatatlan láncszeme a special teameknek, több nagy ütközéssel, blokkolt field goallal járult hozzá a csapat eredményeihez.

Fotó: Pej László, Bratincsák Péter

Koroknai Gergely